2013. november 14., csütörtök

Dan Brown: Inferno


Amerikai regényíró, művészettörténész. 1964 június 22-én született Exeterben, New Hemshpire államban. Apja, Richard, matematikatanár, 1997 óta nyugdíjas. Anyja, Connie, írónő. Testvérei Valerie és Gregory. Brown a Phillips Exeter Academy-n érettségizett 1982-ben, New Hampshire-ben. Ezt követően Los Angelesbe ment, ahol zenészként és zeneszerzőként dolgozott. 1993-ban visszatért a régi iskolájába, és ott tanár lett. Felesége, Blythe, festészettel és történelemmel foglalkozik. Tagja a Mensa nevű társaságnak, amely a magas intelligenciájú embereket tömöríti.


Tartalom: "Keressetek és találtok." Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak. Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.

Ezt a könyvet nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni, mivel az író első két hasonló művét régebben elolvastam, és nagyon tetszett. A már számomra ismert Langdon professzor újabb "kalandba"keveredik, ismét az a feladata, hogy elhárítson egy katasztrófát. Azért szeretem Brown eddig olvasott műveit, mert nincs benne a tipikus amerikai 1 személyes akcióhős karaktere. Igazi csapatjátékos a főhős, aki szerénységével, tanulni vágyásával hódít a szememben.

Nagyon tetszett a könyvben a műemlékek leírása. Annyira élethű, annyira valóságosan van ábrázolva, hogy magam elé tudtam képzelni. Nem értek a művészettörténethez, sőt nem is igazán érdekelt. Most mégis kedvet kaptam hozzá az olvasás közben. Nem vagyok nagy utazó, mégis ezekre a helyekre szívesen elmennék, amiket megnevez. Sosem vonzott különösebben Törökország, köztük Isztambul sem. De valahogy, ha most lenne rá lehetőségem, elmennék. Egyetlen negatívuma volt számomra, a rengeteg olasz mondat. Ennek ellenére, nagyon tetszett. Megkapó, elgondolkodtató, és brutálisan őszinte. történet, egy igencsak váratlan végkifejlettel. Nagyon tanulságos. És még valami. Dante Isteni színjátékát újra el fogom olvasni. Helyesebben fogalmazva, odafigyeléssel fogom ezt megtenni.

1 megjegyzés:

  1. Ezt még nem olvastam, de A Da Vinci-kódnál én is azt éreztem, hogy érdekelni kezdtek a festmények. Azóta mondjuk ez a késztetés elmúlt, lehet kéne hozzá még egy Brown könyv, hogy újra előjöjjön. :D

    VálaszTörlés