Ifjúsági bestseller író. 1985. április.22-én látta meg a napvilágot Budapesten. Első regényét csupán 18 évesen írta Remek! címmel, amely 2005-ben jelent meg ezt követte az Ez is remek! című könyve, ami 2008-ban íródott. Ez után, még sok könyvvel lepett meg minket, azonban a legnépszerűbb ifjúsági sorozata, a Szent Johanna gimi 2010-ben jelent meg, és 2013-ban ért véget, a Kalauzzal.
Tartalom: "Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről."
Imádtam olvasni. Mindegyik kötetet. Alig vártam már, hogy megjelenjen az utolsó rész. Kíváncsi voltam, vajon tetszeni fog-e a vége, lesz-e olyan fordulatos, mint a többi? Egyáltalán nem csalódtam. És be kell hogy valljam, elég nehezen szántam rá magam az első részre, voltak bennem érdekes érzések. Az első az volt, hogy egyáltalán mit keresek én a tinik világában? Hiszen már elmúltam 45 éves. Aztán persze láttam, hogy a lányaimnak mennyire tetszik. Igazából még ez sem mérvadó, hiszen van köztünk pár év. Belevágtam az olvasásába. Magával ragadott az első oldaltól kezdve. Hát, nem szégyellem, újra átélhettem a gimis éveimet, sok emlék újraéledt bennem a könyv által. Bár, ha karaktert kéne választanom magamnak, nem is tudom melyik lenne a megfelelő. Reni biztos nem, hiszen én nem voltam jó tanuló. És az is igaz, hogy lány vagyok, (illetve asszony), mégis a lázadásaimban Ricsire hajazok leginkább. Milyen furcsa azért az élet. Végigröhögtem a köteteket, drukkoltam a szereplőknek minden csínytevésükben miközben én mint anya, valószínűleg a hajamat téptem volna, ha bármelyik csemetém így viselkedik, ahogy néha ők. Azért időnként Kingától még én is dobtam egy hátast :)
Ha én tanár lennék, és lenne lehetőségem, bevezetném az iskolába irodalomórán kötelező olvasmánynak. Talán ezt a regény sorozatot még a leglustább gyerek is elolvasná, szórakozna rajta, és úgy szeretné meg az olvasást, hogy elfelejtene tiltakozni ellene. Köszönöm, hogy részem lehetett ebben. Köszönöm Laura.
