Elisabetta Gnone - Fairy Oak

Elisabetta Gnone(született: április 13, 1965), egy olasz származású írónő. Újságíró lett 1992-ben a Topolino Weekly-ben. 2001 áprilisában közösen készített olasz képregényt a WITCH magazinban Alessandro Barbuccival és Barbara Canepaval. A Witch sikere után 2005-ben kezdi meg újra munkásságát, ekkor írja meg az Ikrek titkát, a Fairy Oak trilógia első kötetét, mely egy mágikus világban játszódik.

Tartalom: Fairy Oak varázslatos, réges-régi falucska az időtlen idők rejtekén. Ha rá szeretnénk lelni, a skót felföldek és a normann szirtek között kellene kutatnunk,Bretagne egy virágszőnyegtől tarka völgyében, Írország zöld legelőin és az óceán tágas öbleiben.

A falut varázsos és emberi lények lakják, akiket roppant nehéz megkülönböztetni egymástól: a tündérek, varázslók, boszorkák és közönséges lakosok olyan régóta élnek egymás szomszédságában a falu lakóházaiban, hogy szinte már fel sem tűnnek nekik a másik furcsaságai. Sőt olyan sok idő után már mindannyian hasonlítanak is egy kicsit egymásra.Kivéve a tündéreket. Ők nagyon picikék, csodálatosan fényesek és repülnek. A völgy varázslói és boszorkái azért hívják ide őket, hogy a falu kisfiúira és kislányaira vigyázzanak.Ezt a történetet éppen egy ilyen tündérke meséli el nekünk: Feli, az ikerlányok, Vanília és Pervinka dajkatündére.

Nehezen kezdtem olvasni ezt a könyvet, úgy gondoltam ehhez én már túl öreg vagyok, kislányom unszolására választottam. Talán a 40. oldaltól kezdtem azt érezni, hogy érdekel, a történet megfogott, és sikerült magam elé képzelnem a helyszínt, a tündéreket, a jeleneteket. Ebben sokat segített persze a könyv illusztrátora, mivel minden szereplőt szépen papírra vetett rajz formájában. Az első negyven oldalnál sokszor kevertem a lányokat, miután elkezdte az író becézni őket. Aztán szépen kitisztult minden.

Ami nem tetszett a könyvben, néhol nehezen olvasható volt, a tündérek igazi nevei nagyon hosszúak voltak, ráadásul egybe írva. (Haboldogleszelfelismeremmertelmondodrögtönnekem) Ez pl. Feli valódi neve. Összességében a könyv vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, tipikusan vannak a jók, és a fő gonosz, akivel meg kell küzdeni, le kell győzni. Csakhogy a könyv számomra befejezetlen, pontosan olyan, mint amikor egy filmet megszakítanak reklámmal, és utána nem folytatódik.Így viszont kíváncsian, de ugyanúgy vegyes érzelmekkel várom a folytatást